Minden ember, mint egy pohár víz, mindig várja az őt leginkább illő teát. A tea vízzel találkozik és életre kel, a víz pedig a teával élettel telik meg. A tea és a víz, bármelyik elhagyja a másikat, mindkettő hiányos lesz. Ahogyan én és ő, elrendeltük ezt a felejthetetlen szerelmet az életünkben. Emlékszem, az is egy nyári nap volt, amikor találkoztam vele egy teaházban.

Az első pillanattól kezdve, ahogy belépett az ajtón, vonzereje elragadott. Olyan volt, mint egy varázslatos pillanat, amely áthatotta a levegőt. Arcán mosoly ült, amely megvilágította a teret. Ahogy leültünk egy asztalhoz, beszélgetésünk természetesen és könnyedén folyt. Minden szava és mozdulata olyan élettel teli volt, mint a frissítő tea íze.

Ahogy a délután folytatódott, egyre inkább közeledtünk egymáshoz. Megosztottuk történeteinket, nevettünk és élveztük a tea illatát. Minden pillanat, amit vele töltöttem, varázslatos álomnak tűnt. Együtt osztottuk meg az ötleteinket, szenvedélyeinket és álmainkat. Éreztem, hogy kapcsolatunk fokozatosan mélyül, mint a virág, amely kinyílik a napsütésben.

Azóta eltelt tíz év, és kapcsolatunk különleges dologgá vált. Ő az én lelkem társa, aki boldogságot és szeretetet hozott az életembe. Minden alkalommal, amikor visszagondolok arra a nyárra tíz évvel ezelőtt, szívem megtelik melegséggel. Ez a varázslatos kapcsolat, amely egy teaházban kezdődött, még mindig tart, és hálás vagyok, hogy találkoztam vele aznap.

Az az édes lány, pillangószárnyakkal és liliomokkal a hajában, örök nyomot hagyott a szívemben. Tíz évvel később is, ő még mindig az én legnagyobb örömöm és boldogságom.